Koronamentika
Az ornamentikus bankjegyek kora
Miután az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott, az Osztrák–Magyar Bank jegykibocsátási szabadalma is lejárt 1919 végén. Ausztria és Magyarország azonban kénytelen volt ideiglenesen meghosszabbítani azt külön-külön megállapodás alapján, mivel egyik országban sem álltak fenn az önálló jegybank létrehozásának feltételei. Ausztria a békeszerződés értelmében, illetve a teljes valutáris elkülönülés érdekében forgalomba helyezte a felülbélyegzett 1 és 2 koronás bankjegyeket. Újabb bankjegytípusok kibocsátását már nem tervezték az átmeneti időszakra, de előbb a bélyegzések hamisítása, később pedig az infláció mégis kikényszerítették azt.
Ausztriában 1841-ben kezdték el alkalmazni a bankjegyeknél a metszetmélynyomtatást. (réznyomás) Ez a technológia mind a mai napig egy alapvető biztonsági elem, amelynek használatától csak olyan időszakokban térnek el,
amikor nagyon rövid idő alatt nagy mennyiségben kell bankjegyet előállítani (pl. háború vagy infláció), mivel ez a nyomtatási technika jóval lassabb a többinél. Egy ilyen időszak kezdődött el a világháború végén. Az 1918-as bankjegyhiány leküzdésének egyik lépéseként kiadott ún. második kiadású 20 koronásokat már réznyomás helyett ofszetnyomással gyártották.
A következő címlet, amelynél lecserélték a nyomtatási eljárást, az 1920. július 31-én
kibocsátott 100 koronás volt. Ennek mindkét oldalára német feliratú azonos minta került,
így ez egy könnyen beazonosíthatóan osztrák kiadás lett, és a felülbélyegzés hamisítása
miatt sem kellett aggódni.
Ezt követte feltehetőleg még az év vége előtt az új 10 koronás kibocsátása. Az 1241-1246
számú sorozatok legalacsonyabb sorszámú darabjaira az "Ausgegeben nach dem" bélyegzés
került, azaz október folyamán készülhettek. Majd legyártottak még pár százezer darab
bankjegyet a hagyományos technológiával, de a magasabb sorszámok, illetve az újabb
sorozatok már mind ofszetnyomással készültek. 1921 tavaszán már csak elvétve nyomtattak
száz koronásnál kisebb címletet. Az új tízesek kizárólag Ausztriában forogtak, és mind
osztrák bélyegzéssel lettek ellátva.
Nʸár végére az infláció akkora méreteket öltött, hogy a bankjegynyomda már az ezerkoronások esetében sem volt képes lépést tartani az igényekkel. Ez a bankjegy viszont ahhoz képest túl nagy értékű volt, hogy csak úgy lecseréljék egy ofszetnyomtatásúra. Sikerült köztes megoldást találni, és 1921. október 18-án kibocsátásra került az új típusú 1000 koronás bankjegy, majd 31-én a 10.000 koronás. Ezek első oldala továbbra is a megszokott képpel, réznyomással készült, a bankjegy eredetisége így ezen az oldalon volt ellenőrizendő. A hátoldalra pedig gyorsabban elkészíthető "többszín-nyomással" (ofszet) nagyrészt ornamentika, azaz nonfiguratív apró díszítőminta került.
Két héttel később már egy új bankjegy, a 100.000 koronás rövid időn belüli kiadásáról szóltak a hírek, ám ezt pár napon belül cáfolták. Rossz nyelvek szerint az Antant, illetve az OMB felszámolóbiztosai akadályozták meg a kibocsátást. Valójában a nyomda a második kiadású ezresek kliséinek elkészítésével volt elfoglalva. Ugyanis csupán újabb két hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy december 7-én megjelenjen az 1000 koronás újabb változata, amelynek már egyik oldala sem volt réznyomású. A tízezer koronást – lévén a forgalomban lévő legnagyobb címlet – ekkor még nem merték lecserélni hasonló típusúra.
December 9-én a Nemzeti Tanács elé terjesztették a bankforgalmi adót, ami váratlan következményekkel járt. A kereskedők elkezdték a számlákra való befizetés helyett a készpénz felhalmozását. Emiatt a korábbiaknál is jobban fel kellett pörgetni a bankjegygyártást. Az exporttal foglalkozó cégek pedig valuta bevételeiket a partnerországokban vezetett számláikon hagyták. Ezzel akkora valutahiányt okozva, amely már komolyan veszélyeztette az élelmiszerimportot. Márpedig ez utóbbira nagy szükség volt, mióta a háború végén Ausztria elszakadt a nagy élelmiszertermelő területektől. Az inflációt leginkább éppen a drágán importált élelmiszerekre adott egyre nagyobb mértékű támogatások növelték. A karácsony előtti napokban ezért döntés született ezen támogatások megszüntetéséről, aminek mikéntje már régóta foglalkoztatta a közvéleményt, valamint a birtokolt valuta kötelező bejelentéséről. Ezek az infláció csökkentése érdekében tett lépések is jelentős készpénzforgalom növekedést vontak maguk után. Így az OMB bejelentette, hogy megkezdik az 5000 és 50.000 koronás bankjegyek tervezését, és ezeket január második felében fogják forgalomba bocsátani. Az addig hátra lévő egy hónap viszont elég viharosnak ígérkezett, a héten már így is több helyen fizetésképtelenség alakult ki a bankjegyhiány következtében. Ezért a bank ismét kiadott kamatmentes, látra szóló pénztárjegyeket 1000, 5000, 10.000 és 100.000 korona értékben.
Az egymillió koronás pénztárjegy alapnyomata a 25 koronáséhoz hasonlatos